Sziasztok, én vagyok az, remélem, még emlékeztek rám.

Sajnálom, hogy nem írtam most néhány napig, de azt még jobban sajnálom, hogy zabáltam, eligénytelenedtem, és hogy elhíztam. Nem, tudom, hogy nem az elmúlt pár napban ettem magam kövérre, ez egy nagyon hosszú folyamat volt, de attól még nem kíméltem magam, ha evésről, csalásról volt szó. 

Mi ez a kiborulás? 

Tegnap elmentem vásárolni vagyis azzal a szándékkal indultam el. Csodás ruhák voltak minden üzletben. Cipők, táskák, felső, pulóverek, nadrágok, mind, mind arra várt, hogy haza vigye őket valaki. Én nagyon szerettem volna őket, szívesen élettársamul fogadtam volna mindet, ha, ha: nem vettem volna észre, hogy mennyire elhíztam. Gyerekek, minden túlzás nélkül mondom, hogy okádék állapotban vagyok. Rémisztő és megdöbbentő volt, mikor a tükörbe néztem. Én komolyan mondom, hogy nem hittem el, amit látok. Éppen ezért elkezdtem megfejteni a rejtvényt: arra gondoltam, hogy szimplán fel vagyok fújódva. Aztán rájöttem, hogy nem ez az oka a szörnyő tükörképnek, mert nincs az az étel, ami úgy puffasztana, hogy hurkáim, tokám, és tunya, vastag karom lesz tőle. Aztán jött a második fázis: a tükörre fogtam. Biztos rossz a tükör. Tuti torzít. Majd ennek bebizonyítására kimentem a próbafülkéből a közös részre, ahol úgyszint van tükör, és szomorúan nyugtáztam, hogy bizony ezzel a tükörrel nincsen semmiféle probléma, mert minden más vásárló pontosan ugyanúgy nézett ki a tükörben, mint valójában. Nem jött el a harmadik fázis, mikor a ruhára fogtam volna az egészet, ugyanis tökéletesen a méretem volt, és azon ruhadarabok közül igyekeztem választani, amikről tudom, hogy előnyösek számomra. Illetve igaz az a mondás, hogy nem a ruha kövérít, hanem a háj. Szomorú ezt beismerni, még szomorúbb ezt elfogadni, hogy bizony kurvára benéztem, és mégsem vagyok olyan jó csaj, mint amilyennek képzeltem magamat. És én még csodálkoztam, hogy nem néznek meg már annyian az utcán, mint korábban. Még pofátlanul csodálkozni mertem rajta... Eszem megáll.

Elhagytam magam. Ezen nincs mit szépíteni. Ettem, amikor csak kedvem támadt. Azt ettem, amit megkívántam, és nemigen mondtam nemet magamnak. Várjunk csak! De mégis mondtam. Amikor sportolni kellett volna mennem, akkor mondtam magamnak nemet. Csak akkor és semmi máskor. Nem csak lusta, de önző is vagyok. Önző, mert magamnak akartam a jó kaját, de azzal már nem törődtem, hogy a páromnak mennyire tetszik az új, csodás, dagadt külsőm. És még képes voltam a bűntudatot kelteni benne,  mikor kierőszakoltam belőle egy véleményt rólam és nagy nehezen el merte mondani finoman az igazat, hogy ne értsem félre, mert szeret és tetszem neki, de azért  jobban tetszettem neki pár kilóval könnyebben, picit karcsúbban és feszesebben. De én szándékosan félreértettem. Én szemétláda. Bűntudatot keltettem benne, hogy a magam bűneit lemossam. Még én jöttem ki ebből is jól, mert eljátszottam a tipikus esetet, hogy megsértődtem, majd megbántódtam, sírtam, és az egészet a pajzsmirigyre kentem. 

Most felfordul a gyomrom magamtól. Enni sem bírok, olyan hányingerem van attól a tudattól, hogy így nézek ki, és hogy elrontottam az esküvői fotóimat, a nyaralásos képeket, mert mindegyiken puha vagyok. Egy darabig ezért is a fotóst hibáztattam... Csinos lehetnék, de mégsem vagyok az. Karcsú is lehetnék, de az sem vagyok, pedig egy rohadt szerencsés ember vagyok abból a szempontból, hogy csak annyit kéne tennem, hogy egy rövid ideig tartom a súlycsökkentő diétámat, sportolok és ennyi. Jó alkatom van. Arányos és izmos. Nem sok ember van olyan alaphelyzetben, mint én, akinek maximum csak azzal kell törődnie, hogy ne hízzon el, mert alapesetben súlyzós és bonyolultabb edzés nélkül is olyan izomzatom és felépítésem van, mint másnak edzés mellett sem. Joggal kérdezhetitek, hogy honnan, mitől. Nos, apám testépítő volt, anyukám versenyszerűen kézilabdázott, ebből adódóan nekem alapból nagyobb az izomtömegem, mint egy átlagos nőé. Jelenlegi izomtömeget kb  12 évesen szedtem magamra. Akkoriban karatéztam és úsztam. Mivel jó az izommemóriám kb minden megmaradt úgy, ahogy akkor volt. Kettőt edzem és más látszik is. Fehérje bevitelen sem kell sokat gondolkoznom, mert jól hasznosul a szervezetemben a fehérje. Azon kívül, hogy egy 165 cm-es törpe vagyok, szerencsés testalkatot örököltem. És én mégsem élek a lehetőségeimmel. Ez a legnagyobb buziság részemről. 

Tennem kell azért, hogy bebizonyítsam kiérdemeltem azt a testalkatot, amit a sorstól kaptam. Tennem kell azért, hogy ne maradjak tunya. Tennem kell azért, hogy kurva jó csaj legyen belőlem. Minimum olyan, mint ami voltam vagy inkább százszor jobb! Remélem, mélységesen remélem, hogy a mai kiborulásom nem csak egy napig tart. A most bennem lévő elhatározás nem tiszavirág életű, és hogy végre be tudom bizonyítani magamnak, mindenkinek, hogy elhivatott és kitartó vagyok! Ezt kívánom a legjobban! 

Valamikor jelentkezem.

Puszi,

AKL

Szervusztok, szép napot,

ugye én megbeszéltem magammal, hogy a diétámat mától kezdem el betartani. Mától. De attól még lefektettem pár szabályt korábban, amiket illet volna betartanom, illetve jó lett volna nem egy tipikus diéta előtt zabálást beiktatni. De sikerült. Persze, hogy csaltam. Én mindig csalok. Ez vagyok én. Ha nem csalnék, az nem is volnék, akkor ez a blog is értelmét veszítené. De ettől még bűntudatom van. Ez is rám jellemző. Csalok, aztán meg bűntudatom lesz. Ezt többnyire a jó adag chips elfogyasztása okozza. Most is ez volt a bűnös, pedig nem is kívántam annyira. Nem is értem, hogy miért ettem chipset, amikor nem is tetszett a választék a boltban és nem is kívántam különösebben a chipset. Talán nem volt elfoglaltságom, és unatkoztam. Talán. Sőt, biztos, hogy emiatt. Mi más miatt? 

Szóval bűntudattal tele kezdtem a mai napot. Nem jó érzés. Minden ruhát szűknek éreztem, semmi sem tetszett. Bármit vettem fel, éreztem a nem létező hurkáimat, tokámat, pedig nincs, de ha valaki önbizalom hiányos, akkor mindent képes beképzelni. Lát olyat is, ami valójában nem létezik, és képes meg nem látni olyan részeket, amik már pedig vannak. Érdekes jelenség ez. Szóval emiatt ma 10 perces késéssel indultam el itthonról, pedig 1 órával korábban keltem, mint amikor szoktam. Mint említettem, nem tetszett semmi, nem tetszettem magamnak. Legszívesebben minden velem szembejövő nővel testet cseréltem volna. Ma mindenkit szebbnek látok magamnál, pedig valahol legbelül tudom, hogy nincsenek óriási gondok velem, mégis ezek a nevetséges érzések kavarognak bennem. Ebben a kaotikus érzelmi helyzetben könnyen rá tud jönni arra az ember, hogy a szénhidrát hatására pontosan ugyanolyan inger keletkezik az agyban, mint drogfogyasztáskor. Olyan hormonok szabadulnak fel, olyan függőséget alakít ki az emberben, és most már tudom, hogy mindezeken túl még meg is bolondítja az embert. Hülyeségeket lát. Hülyeségeket képzel. Mert maga a szénhidrát (gyorsan felszívódó, szar) hülyeség...

Mindegy, le kell zárnom ezt magamban. Nem ostorozhatom magamat most ezért órákig, napokig, mert csak felemészt, meg hát tudtuk, hogy ez lesz. Kár itt sírnom és csodálkoznom a történteken. Azon kell dolgoznom, hogyan tehetnék az ellen, hogy ami most csak a képzeletemben él, ne történjen meg a valóságban... Nem akarok 70-80-90-100-... -kg-os lenni. Nem akarok! Magam miatt, mások miatt, minden miatt. A indíték most lényegtelen, a cél a fontos és az odavezető út... 

Ennek megfelelően ma már a diétás menümet fogyasztom, remélhetőleg ő is (le)fogyaszt engem. Óh, micsoda szójáték :D Fogyni biztosan fogok tőle, hiszen nem ízlik. Bíztam az ízlésemben és bíztam a étteremben, de csalódnom kellett, tudhattam volna. De nézzük a jó oldalát: így legalább nem azért eszem, mert abban lelem az örömöm, hanem azért, mert táplálékra van szükségem. Amúgy is így lenne helyes. Ezt legalább könnyebb lesz érvényesíteni és leszokom a nagy kajálásokról... de kár, pedig milyen jókat lehet enni . Hm.. :(

A reggelim ugye sonkakrémmel töltött tojás volt salátával. Nem lett volna rossz, ha nem lett volna szar. Íze még elég jó volt, ám az állaga. Hm. Hát. Kínkeservesen megszenvedtem vele, míg megettem. Ugye a sonkakrém egy massza volt. vélhetőleg tojássárgájából, sonkából és zsírból, egy kis fűszerrel körítve. Ezzel sincsen még baj. Szeressük mindet. Ámde a sonka darálva volt, egyben. És mivel igazi füstölt sonkáról beszélünk, ebben aztán volt minden. Bőr, rágós, kocsonyás részek, blaaaa. Szóval nem volt homogén, és ezért nem tetszett. Nem fogok többet ilyet enni, az biztos.

Az ebédem: Az sem tetszett. Szezámos panírban sült zöldségek salátával. Ez persze nagyon jól hangzik, csakhogy vacsora főételként volt feltüntetve, tehát sejthettem volna, hogy nem lesz nagy adag, de azért bíztam benne, hogy elég lesz. Nos, gondolom, senkit nem lepek meg azzal, ha azt mondom elég kevés volt. A köret, mármint a saláta adagra jó lett volna, ízre már kevésbé. Natúr saláta volt minden öntet, ízesítés nélkül. Paprika, paradicsom, uborka, zellerszár és nagyon, nagyon sok nagy cikk hagyma volt benne. Ez utóbbi nagyon elvitte az ízét, így ez inkább sopszka saláta néven futó hagyma saláta volt. A panírozott zöldségek finomak voltak, kifejezetten ízlett, csak az a baj, hogy nem volt sok időm ízlelni, mert összesen két vékony szeletet kaptam. Egy karika padlizsán és egy kisebb karika cukkini volt az adagom. Ez igen csekély adag, akárhogyan is nézzük. Így szépen megkértem az egyik kolléganőmet, hogy vegyen nekem grill zöldséget köretnek (mert a saláta nagyon nem ízlett). Vett. Megettem a felét. Elég volt. Finom volt. De ettem már jobbat is. ;)

Szóval eddig itt tartok, már "csak" az uzsonnámról és a vacsorámról kell gondoskodnom. Még képlékeny, hogy mit eszek, uzsira talán a maradék zöldséget, vacsira tonhalat és szívesen ennék hozzá tojást, de nem lehet, mert a reggelim tojás volt, és nem lehet többször ennem, szóval zöldséggel fogom ezt is enni. A végén meg lehet, hogy nyúllá változom, esetleg tengerimalaccá...

Most jól érzem magamat, már ha a közérzetemről beszélünk. Nem puffadok, nem kívánom az édeset vagy éppen a sós chipset, de szerintem ez nem az én elhivatottságomnak köszönhető. Szimplán nem kerültem kísértésbe. Nem mentem pékségbe, nem voltam a büféknél, nem ültem a kollégáimhoz, mikor fagyiztak. Egyszóval megoldottam.

Hétfői menüm

Reggeli: Imbisz tál (paleomajonéz,sárgarépa.gyökér,uborka,sonka,töltött tojás,sült csirkemell)

Ebédem: Majorannás bundában sült zöldségek salátaágyon (megint vacsora főételt választottam, megint ugyanaz a rossz saláta lesz, áhh...)

Uzsonnám: szabadon választott gyümölcs

Vacsora: hús (hal v csirke) és zöldség

na puszi,

AKL

Sziasztok, én vagyok az.

Munkahelyemen ülök, de nem bírom ki, hogy ne írjak nektek, tekintve, hogy tegnap írnom kellett volna. De nem írtam. Már nem emlékszem, hogy miért nem. Talán elfelejtettem, talán csak lusta voltam, de mindegy, már holnap van, szóval koncentráljunk a jelenre. :)

Rá kell jönnöm, hogy sajnos a jelenlegi énem gyenge. Fejben nem vagyok elég erős. Sosem voltam az. Így minden olyan lehetőséget meg kell ragadnom, ami segíti az előrehaladásomat. Ha nem megy nekem egyedül az, hogy itt a munkahelyemen a büfék kínálatai közül a diétásat vegyem meg az íncsiklandozó juhtúrós sztrapacska és carbonara helyett, akkor bizony nem szabad a büfék közelébe mennem. És pont. Ilyen egyszerű. Na, nem annyira, de valamennyire.... Mégis akkor honnan lesz nekem ebédem? Főzni nem fogok, bármennyire is jól tudok, és szeretek, mint említettem gyenge vagyok, gyenge ahhoz, hogy elvégezzem a napi kötelességeimet (házimunka, sport) így ha még főznöm is kellene... áh, rossz belegondolni. Valószínűleg nem főznék, kifogásként a fáradtsággal takaróznék és mivel nem lenne ebédem, kénytelen volnék a büfék kínálata közül választani és nyilván a sztrapacskát választanám. Nyilván. De! Megszületett a lehető legokosabb döntésem: rendelni fogok. Diétásat. Egészségeset. Paleot. Kurva drágán, de ez most mellékes. Holnaptól már valóban kijelenthetem, hogy teszem az egészségemért, és hogy diétásan étkezem. Reméljük finom lesz. Reméljük beválik. 

Igen kiszámítható az ízlésem. Nem sok mindent eszem meg. Nem szeretem, ha ezzel illetnek, de sokan azt mondják, hogy a finnyás fajtába tartozom. Szerintem nem, csak van ízlésem. :)

Szóval az étrendem paleo, ezt ugye tudjuk. De ez sem elég, ha szeretnék minden olyan alapanyagot kiiktatni, ami a szervezetem működésére káros lehet. Autoimmun beteg is vagyok, ezt is tudjuk. Alulműködő, ezt is tudjuk. Tehát már csak az kell, hogy tisztázzuk, melyek azok az ételek, amiket kerülnöm kell  vagy csak mérsékelnem kell a fogyasztásukat, pedig paleo alapanyagok. Ilyen pl: a tojás, a tonhal, a paradicsom, paprika, padlizsán, keresztes virágúak nyersen (pl fejes saláta, káposzta, brokkoli, karfiol, retek, répa, stb). Az utóbbiak esetében az jelent könnyebbséget, hogy nyersen nem fogyaszthatóak, illetve a mértékletesség ez esetben is nagyon fontos. Szóval elég kevés alapanyag van, amit ehetek, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, mit szeretek és mit van lehetőségem enni. Mivel nem szeretem a négylábú állatok húsát és a pulykát, így korlátozottak a lehetőségeim a fehérjebevitelnél is. Meg ennél is. Meg annál is. Meg ezt se. És azt sem. Fene a finnyás fajtámat... :)

Tehát összegezve: nincs tejtermék, se cukor, sem gabona, nincs burgonya, kukorica és hüvelyesek sem. Korlátoznom kell a tojás, tonhal, paradicsom, paprika, padlizsán és a keresztesvirágúak fogyasztását. Ezek azok, amik nem választás kérdéskörébe tartoznak, a többi viszont igen.

Kíváncsiak vagytok a leadott rendelésemre? 

Holnapi menü: reggeli sonkakrémmel töltött tojás saláta ágyon

                      ebéd: Sült zöldségek szezámbundában sopszka salátával

Igen, mivel nemigen szeretem a húsokat, így sokszor fogtok zöldséges ételeket látni, de azért néha fogtok látni jó kis szalonnákat, tepertőket, mindenféle zsíros finomságokat, mert azokat szeretem. De nagyon :)

Később jelentkezem,

na puszi,

AKL

Sziasztok,

újból írok, pedig még csak alig egy órája értem haza. Túlóráztam. Szar volt. Sosem jó. Fáradt vagyok és pihennék, de kevésnek érzem a történetem. Azt szeretném, ha már az elején jobban megismernétek. Talán úgy könnyebb lesz megérteni engem.

A nevemet már ismeritek: én vagyok a kezdet lánya. Koromat csak megsaccolni tudjátok. De elárulom: negyedévszázados vagyok, pontosabb csak leszek. Férjezett vagyok, boldog és szerelmes. De a férjemen kívül más is osztozik a testemen. Neve: 

Hashimoto-thyreoiditis  (link)

Ez egy szar kapcsolat. De nincs mit tennem, vele kell élnem, mert egy szemétláda, és úgy néz ki, egyelőre erősebb nálam. Ő diktál. Még... Ez egy egyoldalú kapcsolat, én nem érzek iránta már semmit, csak ellenszenvet. Ő még ragaszkodik hozzám. Nem tudom, miért. Talán nélkülem nem tudna élni, létezni... De egyszer erősebb leszek nála, és elküldöm a picsába úgy, hogy soha vissza nem jön. Mert én nem szeretem őt, nem akarok vele élni. Ez az én életem, az én döntésem.

Mesélek róla nektek, bár nem igazán emlékszem a találkozásunk első pillanatára, de a vele eltöltött évek alatt a vonásai belevésődtek az emlékeimbe.

A Hashimoto egy hormonális betegség. Egy igazi aljas hormonális rendellenesség. Meghívót nem kapott tőlem, sajnos az immunrendszerem hibás működése adott lehetőséget neki a látogatásra. Igen, jól gondolod, immunrendszer rossz működése = autoimmun betegség, ebből fakadóan a szervezetem saját magát támadja meg, pontosabban a hormonrendszerem egyik alappillérét, a pajzsmirigyet. A pajzsmirigy krónikus gyulladását okozza, majd szépen lassan elpusztítja azt. Én mondtam, hogy aljas.... Modern orvostudomány szerint nem gyógyítható, csak kezelhető. Én ezt nem tudom elfogadni, mert nem akarok vele együtt élni! Hiszem, ahogyan előjött ez a probléma, úgy el is tud menni. Mivel az endokrinológia nem csak Magyarországon, de az egész világon gyermekcipőben jár, ha modern orvostudomány szemszögéből nézzük, így az egyetlen járható út az alternatív gyógymód, a természetgyógyászat. Ő gyógyítják a szívemet, lelkemet. Kezelnek. De ami a legfontosabb, hogy reményt adnak. Erről is fog szólni ez a blog. Rólam és a hashimotoról. Egy rossz házasságról.

A hashimoto nem halálos, ámbár szar. Tény, hogy nem ebbe fogok belehalni, de attól még megkeseríti az életemet, mert elvesz tőlem minden jót és helyette sok rosszat ad. Elveszi az energiámat, helyette ad fáradtságot, memóriazavart. Elveszi az életet a bőrömtől, körmömtől, helyette ad levertséget, depressziót. Elveszi a hajamat, helyette ad fokozott verejtékezést. Elveszi a libidómat, helyette ad pattanásokat, elveszi hormonjaimat, helyette ad súlyfelesleget. Elveszi, elveszi, elveszi... estig sorolhatnám. És lehet, hogy ha valamikor megint levertséget és depressziót ad, akkor leírom az összes észlelt tünetemet, de most ennyi elég is volt elsőre. Talán holnap este folytatom. Leírom, hogyan néznek ki a mindennapok vele. Hogyan és miképp küzdök ellene. 

addig is puszi,

AKL

Sziasztok, én vagyok az, a kezdet lánya!

Bejelentkezésem oka, hogy szeretném ismertetni a célomat, mely nagyon egyszerűen hangzik: 6 kg mínusszal szeretném hazavárni az édes férjemet karácsonykor. Ez ugyan nem hangzik túl nagy falatnak, mert "csak" 6 kilóról beszélünk, és még van hátra addig 4 hónapom, de mivel ennyi a súlyfeleslegem is összesen, és ezek az utolsó kilók, így szigorúnak és következetesnek kell lennem, különben kudarcot vallok megint...

Beszéljünk erről a 6 kg-ról bővebben.

Zsírban 6 kg mínusz a cél. Tehát súlyvesztés úgy, hogy közben az izomtömegem ne csökkenjen, sőt gyarapodjon is valamennyit. Edzéstervem van már, egy ideje egy számomra jól bevált gyakorlatsort hajtok végre minden edzés során, de mivel most komoly céljaim vannak, újra lesz szükségem. Egy sokkal komplexebb, átfogóbb, jobb ütemezésű edzéstervet írok magamnak a hatékonyság érdekében. Mivel most nem lesz elegendő egy átmozgató edzés, amit eddig alkalmaztam....

Tehát ezért holnap reggel a szokásos anyagcsere folyamatok lezajlását követően mérlegelek, centizek, feljegyzek minden olyan paramétert, amely változásra szorul. Jól sejtitek, a magasságomon sajnos nem tudok változtatni, de ezen kívül minden górcső alá kerül. Pontos adatokat fogtok kapni a csípőméretemről, mellméretemről, karomról, mindenféle csúnya, nagy számokkal fogtok találkozni, szóval holnap reggel megtudhatjátok, mily kövérkés vagyok is én. ;)

Amíg nem írom meg a konkrét edzéstervemet és étrendemet, addig nagyon egyszerű szabályokat fogok követni az étkezések során: nem eszem glutén tartalmú ételeket, tejterméket és cukrot. Ezek azok az alapelvek, amelyeket mindenképpen követnem kell, függetlenül attól, hogy fogyni szeretnék, avagy sem, mert az egészségem állapota ezt követeli. Ha gyúrós diétára, vagy norbi diétára vagytok kíváncsiak, akkor már most rossz helyen jártak, később meg pláne. Paleo diéta alapelveit követem, most még csak a megengedőt, később már a stict-et. Hiszem és tudom, hogy számomra ez az egyetlen járható út, ha az étkezésről beszélünk.

Lehet, hogy este jelentkezem, de most szaladnom kell, mert iszonyat sok munkám van, amit viszont sajnos nem halaszthatok holnapra....

na puszi,

AKL

Sziasztok, én vagyok az, a Kezdet lánya,

mielőtt megismerkednénk egymással, szeretnék elújságolni egy nagyszerű hírt: Ma kezdtem a diétámat, és sikeresen kibírtam 5 órát, egészségesen ettem, ittam, majd jött egy sikeres félrezabálás. Hazudtam, mert nem csak egy, hanem három is volt. Háromszor is megszegtem a diétámat az elhatározásom első napján úgy, hogy még van hátra kb még 5 órám a lefekvésig.Ez vagyok én, a kezdte lánya, most már megismertetek....

De újra kezdem.

Mikor?

Holnap.

na puszi,

AKL