Szervusztok, szép napot,
ugye én megbeszéltem magammal, hogy a diétámat mától kezdem el betartani. Mától. De attól még lefektettem pár szabályt korábban, amiket illet volna betartanom, illetve jó lett volna nem egy tipikus diéta előtt zabálást beiktatni. De sikerült. Persze, hogy csaltam. Én mindig csalok. Ez vagyok én. Ha nem csalnék, az nem is volnék, akkor ez a blog is értelmét veszítené. De ettől még bűntudatom van. Ez is rám jellemző. Csalok, aztán meg bűntudatom lesz. Ezt többnyire a jó adag chips elfogyasztása okozza. Most is ez volt a bűnös, pedig nem is kívántam annyira. Nem is értem, hogy miért ettem chipset, amikor nem is tetszett a választék a boltban és nem is kívántam különösebben a chipset. Talán nem volt elfoglaltságom, és unatkoztam. Talán. Sőt, biztos, hogy emiatt. Mi más miatt?
Szóval bűntudattal tele kezdtem a mai napot. Nem jó érzés. Minden ruhát szűknek éreztem, semmi sem tetszett. Bármit vettem fel, éreztem a nem létező hurkáimat, tokámat, pedig nincs, de ha valaki önbizalom hiányos, akkor mindent képes beképzelni. Lát olyat is, ami valójában nem létezik, és képes meg nem látni olyan részeket, amik már pedig vannak. Érdekes jelenség ez. Szóval emiatt ma 10 perces késéssel indultam el itthonról, pedig 1 órával korábban keltem, mint amikor szoktam. Mint említettem, nem tetszett semmi, nem tetszettem magamnak. Legszívesebben minden velem szembejövő nővel testet cseréltem volna. Ma mindenkit szebbnek látok magamnál, pedig valahol legbelül tudom, hogy nincsenek óriási gondok velem, mégis ezek a nevetséges érzések kavarognak bennem. Ebben a kaotikus érzelmi helyzetben könnyen rá tud jönni arra az ember, hogy a szénhidrát hatására pontosan ugyanolyan inger keletkezik az agyban, mint drogfogyasztáskor. Olyan hormonok szabadulnak fel, olyan függőséget alakít ki az emberben, és most már tudom, hogy mindezeken túl még meg is bolondítja az embert. Hülyeségeket lát. Hülyeségeket képzel. Mert maga a szénhidrát (gyorsan felszívódó, szar) hülyeség...
Mindegy, le kell zárnom ezt magamban. Nem ostorozhatom magamat most ezért órákig, napokig, mert csak felemészt, meg hát tudtuk, hogy ez lesz. Kár itt sírnom és csodálkoznom a történteken. Azon kell dolgoznom, hogyan tehetnék az ellen, hogy ami most csak a képzeletemben él, ne történjen meg a valóságban... Nem akarok 70-80-90-100-... -kg-os lenni. Nem akarok! Magam miatt, mások miatt, minden miatt. A indíték most lényegtelen, a cél a fontos és az odavezető út...
Ennek megfelelően ma már a diétás menümet fogyasztom, remélhetőleg ő is (le)fogyaszt engem. Óh, micsoda szójáték :D Fogyni biztosan fogok tőle, hiszen nem ízlik. Bíztam az ízlésemben és bíztam a étteremben, de csalódnom kellett, tudhattam volna. De nézzük a jó oldalát: így legalább nem azért eszem, mert abban lelem az örömöm, hanem azért, mert táplálékra van szükségem. Amúgy is így lenne helyes. Ezt legalább könnyebb lesz érvényesíteni és leszokom a nagy kajálásokról... de kár, pedig milyen jókat lehet enni . Hm.. :(
A reggelim ugye sonkakrémmel töltött tojás volt salátával. Nem lett volna rossz, ha nem lett volna szar. Íze még elég jó volt, ám az állaga. Hm. Hát. Kínkeservesen megszenvedtem vele, míg megettem. Ugye a sonkakrém egy massza volt. vélhetőleg tojássárgájából, sonkából és zsírból, egy kis fűszerrel körítve. Ezzel sincsen még baj. Szeressük mindet. Ámde a sonka darálva volt, egyben. És mivel igazi füstölt sonkáról beszélünk, ebben aztán volt minden. Bőr, rágós, kocsonyás részek, blaaaa. Szóval nem volt homogén, és ezért nem tetszett. Nem fogok többet ilyet enni, az biztos.
Az ebédem: Az sem tetszett. Szezámos panírban sült zöldségek salátával. Ez persze nagyon jól hangzik, csakhogy vacsora főételként volt feltüntetve, tehát sejthettem volna, hogy nem lesz nagy adag, de azért bíztam benne, hogy elég lesz. Nos, gondolom, senkit nem lepek meg azzal, ha azt mondom elég kevés volt. A köret, mármint a saláta adagra jó lett volna, ízre már kevésbé. Natúr saláta volt minden öntet, ízesítés nélkül. Paprika, paradicsom, uborka, zellerszár és nagyon, nagyon sok nagy cikk hagyma volt benne. Ez utóbbi nagyon elvitte az ízét, így ez inkább sopszka saláta néven futó hagyma saláta volt. A panírozott zöldségek finomak voltak, kifejezetten ízlett, csak az a baj, hogy nem volt sok időm ízlelni, mert összesen két vékony szeletet kaptam. Egy karika padlizsán és egy kisebb karika cukkini volt az adagom. Ez igen csekély adag, akárhogyan is nézzük. Így szépen megkértem az egyik kolléganőmet, hogy vegyen nekem grill zöldséget köretnek (mert a saláta nagyon nem ízlett). Vett. Megettem a felét. Elég volt. Finom volt. De ettem már jobbat is. ;)
Szóval eddig itt tartok, már "csak" az uzsonnámról és a vacsorámról kell gondoskodnom. Még képlékeny, hogy mit eszek, uzsira talán a maradék zöldséget, vacsira tonhalat és szívesen ennék hozzá tojást, de nem lehet, mert a reggelim tojás volt, és nem lehet többször ennem, szóval zöldséggel fogom ezt is enni. A végén meg lehet, hogy nyúllá változom, esetleg tengerimalaccá...
Most jól érzem magamat, már ha a közérzetemről beszélünk. Nem puffadok, nem kívánom az édeset vagy éppen a sós chipset, de szerintem ez nem az én elhivatottságomnak köszönhető. Szimplán nem kerültem kísértésbe. Nem mentem pékségbe, nem voltam a büféknél, nem ültem a kollégáimhoz, mikor fagyiztak. Egyszóval megoldottam.
Hétfői menüm
Reggeli: Imbisz tál (paleomajonéz,sárgarépa.gyökér,uborka,sonka,töltött tojás,sült csirkemell)
Ebédem: Majorannás bundában sült zöldségek salátaágyon (megint vacsora főételt választottam, megint ugyanaz a rossz saláta lesz, áhh...)
Uzsonnám: szabadon választott gyümölcs
Vacsora: hús (hal v csirke) és zöldség
na puszi,
AKL
