Sziasztok,

újból írok, pedig még csak alig egy órája értem haza. Túlóráztam. Szar volt. Sosem jó. Fáradt vagyok és pihennék, de kevésnek érzem a történetem. Azt szeretném, ha már az elején jobban megismernétek. Talán úgy könnyebb lesz megérteni engem.

A nevemet már ismeritek: én vagyok a kezdet lánya. Koromat csak megsaccolni tudjátok. De elárulom: negyedévszázados vagyok, pontosabb csak leszek. Férjezett vagyok, boldog és szerelmes. De a férjemen kívül más is osztozik a testemen. Neve: 

Hashimoto-thyreoiditis  (link)

Ez egy szar kapcsolat. De nincs mit tennem, vele kell élnem, mert egy szemétláda, és úgy néz ki, egyelőre erősebb nálam. Ő diktál. Még... Ez egy egyoldalú kapcsolat, én nem érzek iránta már semmit, csak ellenszenvet. Ő még ragaszkodik hozzám. Nem tudom, miért. Talán nélkülem nem tudna élni, létezni... De egyszer erősebb leszek nála, és elküldöm a picsába úgy, hogy soha vissza nem jön. Mert én nem szeretem őt, nem akarok vele élni. Ez az én életem, az én döntésem.

Mesélek róla nektek, bár nem igazán emlékszem a találkozásunk első pillanatára, de a vele eltöltött évek alatt a vonásai belevésődtek az emlékeimbe.

A Hashimoto egy hormonális betegség. Egy igazi aljas hormonális rendellenesség. Meghívót nem kapott tőlem, sajnos az immunrendszerem hibás működése adott lehetőséget neki a látogatásra. Igen, jól gondolod, immunrendszer rossz működése = autoimmun betegség, ebből fakadóan a szervezetem saját magát támadja meg, pontosabban a hormonrendszerem egyik alappillérét, a pajzsmirigyet. A pajzsmirigy krónikus gyulladását okozza, majd szépen lassan elpusztítja azt. Én mondtam, hogy aljas.... Modern orvostudomány szerint nem gyógyítható, csak kezelhető. Én ezt nem tudom elfogadni, mert nem akarok vele együtt élni! Hiszem, ahogyan előjött ez a probléma, úgy el is tud menni. Mivel az endokrinológia nem csak Magyarországon, de az egész világon gyermekcipőben jár, ha modern orvostudomány szemszögéből nézzük, így az egyetlen járható út az alternatív gyógymód, a természetgyógyászat. Ő gyógyítják a szívemet, lelkemet. Kezelnek. De ami a legfontosabb, hogy reményt adnak. Erről is fog szólni ez a blog. Rólam és a hashimotoról. Egy rossz házasságról.

A hashimoto nem halálos, ámbár szar. Tény, hogy nem ebbe fogok belehalni, de attól még megkeseríti az életemet, mert elvesz tőlem minden jót és helyette sok rosszat ad. Elveszi az energiámat, helyette ad fáradtságot, memóriazavart. Elveszi az életet a bőrömtől, körmömtől, helyette ad levertséget, depressziót. Elveszi a hajamat, helyette ad fokozott verejtékezést. Elveszi a libidómat, helyette ad pattanásokat, elveszi hormonjaimat, helyette ad súlyfelesleget. Elveszi, elveszi, elveszi... estig sorolhatnám. És lehet, hogy ha valamikor megint levertséget és depressziót ad, akkor leírom az összes észlelt tünetemet, de most ennyi elég is volt elsőre. Talán holnap este folytatom. Leírom, hogyan néznek ki a mindennapok vele. Hogyan és miképp küzdök ellene. 

addig is puszi,

AKL